CHAPTER THREE

Johanna

Az ingaórák a pontosságukról híresek, de nekem most egyre csak az zakatol a fejemben, hogy: idegesít, idegesít, idegesít. Lábaimat kényelmesen szétvetve fekszem egy ropogós huzatú franciaágyon, és frusztráltan ráncolom a homlokomat. Picsába. Ki kellene nyitnom a szemeimet, de attól tartok már süt a nap, és nem szeretnék pillanatnyi heveny vakságban elhalálozni. Aludni kéne még. Sokat. Többet… vagy dugni.

Kivel is csináltam az éjjel?

Nyilván Rita partijáról valamelyik szerencsétlen balfasszal, szörnyű, a szint egyre süllyed  Mostanában már minden kinyaltseggű, sterilfarkú hülyegyereket meghívnak az ilyen bulikra, hogy mi csináljunk belőlük férfit. Na igen, csináljon belőlük a nyári szél.

Elégedetlenül a hasamra fordulok, és nagyot szusszantva a fejemre húzok egy kamilla illatú párnát, ami annyira elképzelhetetlenül puha, mint a felhők, vagy az unikornis bundája.

- Jó reggelt! - simít valaki egészen finoman végig a vállam-, majd a hátam vonalán. A hangja ugyanolyan selymes akárcsak az engem érintő kezei, és a kibaszott párna. Snaszos, hogy meghaltam. - Hogy aludtál? - ez pedig itt a mennyország.

- Még alszom ám, csak jól álcázom. - morgok neki a párnám rejtekéből.

- Ohh értem; akkor ne zavarjalak? - kérdezi most már kissé idegesen. Jajj a szentem, hát egyem meg zavarban van!

- Amennyiben nem félsz, hogy a közeljövőben lebaszok neked két istenes pofont, éppenséggel zavarhatsz. - mondom, és ülőhelyzetbe tornászom magam. Nincs mese, csak meg kéne nézni, hogy ki döngetett tegnap.

A pilláimat nagyon óvatosan tárom fel, majd mikor már megszoktam a napfényt végigmérem párszor kliensemet. Kócos barna haj, és hasonló árnyalatú barna szemek, férfias határozott arccsontok, valamint cseresznyeszínű kissé szétharapdált ajkak. A teste majdnem teljesen fedetlen, egyedül egy Batmenes alsónadrág takarja, amiről egyébként elképzelésem sincs, hogy hogyan, és legfőképpen miért került rá. Én ugyanis - jó szexpartnerhez méltán - teljesen pucér vagyok. Akkor ő miért nem? Hmm… Lehetséges, hogy szégyenlős? Erre a gondolatra egyszerűen felszakad belőlem a nevetés, és ellenállhatatlan kényszer érzek arra, hogy megölelgessem. Nyakát átkarolva húzom magamra, és lábaimmal is átkulcsolom a derekát, egyáltalán nincs alkohol vagy test szaga. Mondom én, angyalka a srác.

Mikor abbahagyom a nevetést néma csend szakad ránk, ő gondolom meg se mer szólalni, én pedig egyszerűen csak nem vagyok kommunikatív kedvemben. Mondjuk egy reggeli indítót még mindenképpen ki kéne erőszakolni…

- Mond csak… - kezdek bele, de nevének ismeretének hiányában nem igazán tudom folytatni. 

- Liam. - segít ki miközben kibontakozik az ölelésemből és paradicsom piros arccal néz farkasszemet a melleimmel. Nem vagyok szégyenlős, szóval engem egyáltalán nem feszélyez a helyzet, inkább folytatom a mondanivalómat: - Szóval Liam, kit kell itt leszopni egy kávéért?

- Engem. - vágja rá - Illetve, természetesen nem kell orálisan kielégítened, egyébként is csinálok, csak… - javítja magát kis habozás után. Hát nem édes?

- Alku. - emelem fel mutatóujjaimat, hogy még jobban magamra irányítsam a figyelmét, na meg mert imádok gesztikulálni - Csinálsz nekem egy erős kávét és hígítod valami töménnyel, mondjuk rummal, de ha épp nincs akkor whisky is megfelel. Ha elnyeri a tetszésemet hálás leszek, ha nem akkor leégetem a töködet vele. - mikor befejezem a mondatot megkeresem a tekintetét és ártatlanul rámosolygok, bár a jókedvem inkább fakad a rémült kisnyúl tekintetéből, mint bármi másból.

- Rendben…- egyezik bele, mivel nem nagyon hagytam neki más lehetőséget.

Engedelmesen feltápászkodik és elindul vélhetőleg a konyha felé, egy nagy nyújtózkodás és jó pár ásítás után én is követem. Nem jó dolog már kora reggel unatkozni. Meg egyébként is… talán ő tudja, hogy mi történt az este. Nem tűnik másnaposnak - velem ellentétben -, szóval nagyon valószínű, hogy szín józanon szenvedte végig a bulit, ergo tudja, hogy körülbelül mik történtek. 

Egy keveset bolyongok az ismeretlen lakásban, de végül megtalálom Liamet amint a kávéfőző mellett malmozik az ujjaival és a földet fixírozza.

- Mond csak, mi volt tegnap este? - szegezem neki mindenféle kertelés nélkül a kérdést.

- Ömm… - kezd bele roppant összeszedetten. Öcsém, mintha egy tíz éves szűzfiúnak tartanék szexuális felvilágosítást!

- A szex rész nem érdekel, úgyis tudom, hogy fantasztikus voltam…a buliról mesélj, szóval?

- Nos, engem igazából a haverjaim kényszerítettek, hogy menjek el erre a partira. Harry, Louis, Niall és Zaynt már ismered.

- Már ismerem? - vonom fel a szemöldökömet kérdőn.

- Igen, ő nyomott az ölembe, és az ő… szóval a szádon. - mutogat zavartan a szájára, de még így is kell egy pár perc mire leesik, hogy arra gondol találkozásunk előtt nagy valószínűséggel leszoptam az egyik öribariját. Megesik.

- Áhh, értem. - bólintok. - És utána mi történt?

- Haza akartalak vinni, mert már nagyon nem voltál magadnál, de aztán a kocsiban történtek dolgok és itthon is, és…

- Óhh, szóval te vagy a szőke megmentőm? - szakítom meg monológját, és simulok fedetlen mellkasához.

- Nem, felhoztalak magamhoz és kihasználtam az állapotodat. Így aztán nehezen lehetek szőke herceg. - motyogja lesütött szemekkel, mint a kisfiú akit csokilopáson kaptak.

Cute little nugget of cute-ness Liam. Hehe... ezért most egy csöppet megbüntetem.

Akkor most vegyek elégtételt? - vonom fel a szemöldökömet, mire kérdőn néz rám. Nem válaszolok semmit, csak számító vigyorral az ajkaimon letérdelek elé, és párszor végignyalok farka egész hosszán. A pultra támaszkodik és csendben nyöszörögve élvezi a tevékenységemet, a teste pedig olyan hamar reagál, hogy öröm nézni. De hogy hol a büntetés? 

Amikor már érzem, hogy pár perc és elélvez felállok, töltök magamnak egy pohár kávét, és mint aki jól végezte a dolgát, majd elindulok kifelé, de még az ajtóból visszafordulok.

- Verd ki, mert különben baromira fájni fog. Na Johanna jobbra el. - magamra kapok egy virágos teljesen átlátszó köntöst, és előttem a város utánam az özönvíz - valamint egy teljesen meglepett és végtelenül kielégületlen Liam.

 Szex, drog és Rock'n'Roll, baby!!!

Ti tudtátok, hogy a közszeméremsértésért akár még le is csukhatnak? Igen, még olyan jó csajokat is, mint én. Picsába... bár az is lehet, hogy csak a "hatóság elleni erőszak" nem tetszett nekik.Mondjuk ezt sem értem...
Én csak futottam, meg azt ordibáltam, hogy: "Sosem kaptok el élve."
A filmekben is ezt csinálják, és ott tényleg senkit nem kapnak el élve. Baszki. De utálom ezt.

Lola Jade....Mentsetek meg!