Johanna
Az ingaórák a
pontosságukról híresek, de nekem most egyre csak az zakatol a fejemben, hogy:
idegesít, idegesít, idegesít. Lábaimat kényelmesen szétvetve fekszem egy
ropogós huzatú franciaágyon, és frusztráltan ráncolom a homlokomat. Picsába. Ki
kellene nyitnom a szemeimet, de attól tartok már süt a nap, és nem szeretnék
pillanatnyi heveny vakságban elhalálozni. Aludni kéne még. Sokat. Többet… vagy
dugni.
Kivel is csináltam
az éjjel?
Nyilván Rita
partijáról valamelyik szerencsétlen balfasszal, szörnyű, a szint egyre süllyed
Mostanában már minden kinyaltseggű,
sterilfarkú hülyegyereket meghívnak az ilyen bulikra, hogy mi
csináljunk belőlük férfit. Na igen, csináljon belőlük a nyári szél.
Elégedetlenül a
hasamra fordulok, és nagyot szusszantva a fejemre húzok egy kamilla illatú
párnát, ami annyira elképzelhetetlenül puha, mint a felhők, vagy az unikornis
bundája.
- Jó reggelt! -
simít valaki egészen finoman végig a vállam-, majd a hátam vonalán. A hangja
ugyanolyan selymes akárcsak az engem érintő kezei, és a kibaszott párna.
Snaszos, hogy meghaltam. - Hogy aludtál? - ez pedig itt a mennyország.
- Még alszom ám,
csak jól álcázom. - morgok neki a párnám rejtekéből.
- Ohh értem; akkor
ne zavarjalak? - kérdezi most már kissé idegesen. Jajj a szentem, hát egyem meg
zavarban van!
- Amennyiben nem
félsz, hogy a közeljövőben lebaszok neked két istenes pofont, éppenséggel
zavarhatsz. - mondom, és ülőhelyzetbe tornászom magam. Nincs mese, csak meg
kéne nézni, hogy ki döngetett tegnap.
A pilláimat nagyon
óvatosan tárom fel, majd mikor már megszoktam a napfényt végigmérem párszor
kliensemet. Kócos barna haj, és hasonló árnyalatú barna szemek, férfias
határozott arccsontok, valamint cseresznyeszínű kissé szétharapdált ajkak. A
teste majdnem teljesen fedetlen, egyedül egy Batmenes alsónadrág takarja,
amiről egyébként elképzelésem sincs, hogy hogyan, és legfőképpen miért került
rá. Én ugyanis - jó szexpartnerhez méltán - teljesen pucér vagyok. Akkor ő
miért nem? Hmm… Lehetséges, hogy szégyenlős? Erre a gondolatra egyszerűen
felszakad belőlem a nevetés, és ellenállhatatlan kényszer érzek arra,
hogy megölelgessem. Nyakát átkarolva húzom magamra, és lábaimmal is átkulcsolom
a derekát, egyáltalán nincs alkohol vagy test szaga. Mondom én, angyalka a srác.
Mikor abbahagyom a
nevetést néma csend szakad ránk, ő gondolom meg se mer szólalni, én pedig
egyszerűen csak nem vagyok kommunikatív kedvemben. Mondjuk egy reggeli indítót
még mindenképpen ki kéne erőszakolni…
- Mond csak… -
kezdek bele, de nevének ismeretének hiányában nem igazán tudom folytatni.
- Liam. - segít ki
miközben kibontakozik az ölelésemből és paradicsom piros arccal néz
farkasszemet a melleimmel. Nem vagyok szégyenlős, szóval engem egyáltalán nem
feszélyez a helyzet, inkább folytatom a mondanivalómat: - Szóval Liam, kit kell
itt leszopni egy kávéért?
- Engem. - vágja rá
- Illetve, természetesen nem kell orálisan kielégítened, egyébként is csinálok,
csak… - javítja magát kis habozás után. Hát nem édes?
- Alku. - emelem fel
mutatóujjaimat, hogy még jobban magamra irányítsam a figyelmét, na meg mert
imádok gesztikulálni - Csinálsz nekem egy erős kávét és hígítod valami
töménnyel, mondjuk rummal, de ha épp nincs akkor whisky is megfelel.
Ha elnyeri a tetszésemet hálás leszek, ha nem akkor leégetem a töködet vele. -
mikor befejezem a mondatot megkeresem a tekintetét és ártatlanul rámosolygok,
bár a jókedvem inkább fakad a rémült kisnyúl tekintetéből, mint bármi másból.
- Rendben…- egyezik
bele, mivel nem nagyon hagytam neki más lehetőséget.
Engedelmesen
feltápászkodik és elindul vélhetőleg a konyha felé, egy nagy nyújtózkodás
és jó pár ásítás után én is követem. Nem jó dolog már kora reggel
unatkozni. Meg egyébként is… talán ő tudja, hogy mi történt az este. Nem tűnik
másnaposnak - velem ellentétben -, szóval nagyon valószínű, hogy szín józanon
szenvedte végig a bulit, ergo tudja, hogy körülbelül mik történtek.
Egy
keveset bolyongok az ismeretlen lakásban, de végül megtalálom Liamet
amint a kávéfőző mellett malmozik az ujjaival és a földet fixírozza.
- Mond csak, mi volt
tegnap este? - szegezem neki mindenféle kertelés nélkül a kérdést.
- Ömm… - kezd bele
roppant összeszedetten. Öcsém, mintha egy tíz éves szűzfiúnak tartanék
szexuális felvilágosítást!
- A szex rész nem
érdekel, úgyis tudom, hogy fantasztikus voltam…a buliról mesélj, szóval?
- Nos, engem
igazából a haverjaim kényszerítettek, hogy menjek el erre a partira. Harry,
Louis, Niall és Zaynt már ismered.
- Már ismerem? -
vonom fel a szemöldökömet kérdőn.
- Igen, ő nyomott az
ölembe, és az ő… szóval a szádon. - mutogat zavartan a szájára, de még így is
kell egy pár perc mire leesik, hogy arra gondol találkozásunk előtt nagy
valószínűséggel leszoptam az egyik öribariját. Megesik.
- Áhh, értem. -
bólintok. - És utána mi történt?
- Haza akartalak vinni,
mert már nagyon nem voltál magadnál, de aztán a kocsiban történtek dolgok és
itthon is, és…
- Óhh, szóval te
vagy a szőke megmentőm? - szakítom meg monológját, és simulok fedetlen
mellkasához.
- Nem, felhoztalak
magamhoz és kihasználtam az állapotodat. Így aztán nehezen lehetek szőke
herceg. - motyogja lesütött szemekkel, mint a kisfiú akit csokilopáson kaptak.
Cute little nugget
of cute-ness Liam. Hehe... ezért most egy csöppet megbüntetem.
Akkor most vegyek elégtételt? - vonom fel a szemöldökömet, mire kérdőn néz rám. Nem válaszolok semmit, csak számító vigyorral az ajkaimon letérdelek elé, és párszor végignyalok farka egész hosszán. A pultra támaszkodik és csendben nyöszörögve élvezi a tevékenységemet, a teste pedig olyan hamar reagál, hogy öröm nézni. De hogy hol a büntetés?
Amikor már érzem, hogy pár perc és elélvez felállok, töltök magamnak egy pohár kávét, és mint aki jól végezte a dolgát, majd elindulok kifelé, de még az ajtóból visszafordulok.
- Verd ki, mert különben baromira fájni fog. Na Johanna jobbra el. - magamra kapok egy virágos teljesen átlátszó köntöst, és előttem a város utánam az özönvíz - valamint egy teljesen meglepett és végtelenül kielégületlen Liam.
Szex, drog és Rock'n'Roll, baby!!!
Ti tudtátok, hogy a közszeméremsértésért akár még le is csukhatnak? Igen, még olyan jó csajokat is, mint én. Picsába... bár az is lehet, hogy csak a "hatóság elleni erőszak" nem tetszett nekik.Mondjuk ezt sem értem...
Én csak futottam, meg azt ordibáltam, hogy: "Sosem kaptok el élve."
A filmekben is ezt csinálják, és ott tényleg senkit nem kapnak el élve. Baszki. De utálom ezt.
Lola Jade....Mentsetek meg!

.jpg)


